Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

Kép

 

Én én vagyok. Se több, se kevesebb. Szeretem a csöndes estéket, az estékben a gyertyák táncot lejtő lángját, és árnyékukban a merengést. Szeretem a könnyű záport, amelyben apró cseppek hullanak le a virágokról, mintha örömkönnyekkel áztatnák az életüket tápláló talajt. Szeretem az első hóesést, azt a szállingózót, mely kérkedve ül a hajadra, az orrodra és az ablakodra. Szeretem a hegyeket. A lankásakat és a büszkéket. Bölcsői ők a gyönge fáknak és lakhelye az százszor töredezett ágú régieknek. Szeretem a suhanó felhőket és az égen cikázó madarakat.
Köztük vagyok ember. Gyámolításra szoruló és gyámolítani akaró.
Szeretlek téged is, mert esendő vagy, éppúgy mint én, gyönge akár a tavaszi fűszál.
Örülök, hogy szabad akaratot kaptam, és a legnagyobb útmutatót: a lelkiismeretet.

Minden féltve őrzött kincsnél jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.
Péld.

 

 

Kép

 

Kép

                              

Kép

 

Kép

 

Kép

 

Kép

 

Kép

 

 

Ez itt az én hazám!