Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajnal

2010.05.29

Úgy jön, mint a ködön átszűrődő fény. Utat tör magának, és megrázza a világot. Kertek mélyén oson, házak közt tekereg, kékre festi az égboltot. Vérvörös izzással kopog a horizonton, búcsút int az éj sötétjének. A sötét elpárolog, mint a frissen mosott ünnepi ruháról a víz. A hajnal nemcsak arcát mutatja meg, hangjait is hozza magával. Régi gramofont használ, elnyűtt, önismétlő, de nem megkopott. Hasonlít ahhoz a mesekönyvhöz, amelynek minden oldalán ugyanaz a kép és betű található eltérő kontraszttal. Így vagyunk minden örömünkkel, vidámságunkkal. A homályból felizzik, és eloszlatja a kilátástalanságot, az éber alvást. Feldereng majd fényesre festi hangulatunkat. Hajnal köszönt ránk. Mintha mindig boldog születés- vagy névnapot kívánna. Új napot ígér, s mi a tiszteletére megmossuk arcunkat, megdörzsöljük szemünket, hogy látva lássunk, és elkezdjük írni történetünk következő epizódját. Szép reggelt!

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.