Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyöngyökből

2010.01.18

Gyöngyökből

 

Ha elmennék én tehozzád,
vinnék neked szivárványt.
Vinnék csöndet,
csengő csöndet,
kosaramban
mezőzöldet.
Vinnék lángot,
gyertyalángot,
s a lánggal vinnék
új világot.

Amit vinnék,
gyöngyből volna.
Gyöngycsillagom
gyöngyből fonva.
Gyöngycsönd szállna
mosolyogva.
A mező is
gyöngyből volna.

Sorra veszek sok-sok gyöngyöt.
Minden gyöngyöt tálba öntök.
Fűzök lángot, esti fényt,
fűzök delet, hófehért.
Fűzök mesét, illatot,
csodás éji csillagot.
Bokrétát és szivárványt,
mesebeli királylányt.

Amit fűzök, néked adom,
ez az én kis ajándékom.
Eléd teszek holdvilágot.
Ibolyát és hóvirágot.

Sebes vízű patakokat,
napsugaras kavicsokat.
Pengő gitár dallamát,
harangoknak szép szavát.

Emelem a gyöngyszemeket,
de a kezem beleremeg.
Arcul csap egy förgeteg,
minden álmom megreped.

A pillanat megfakul,
tálból gyöngyöm szétgurul.
Apró erőm nőj most nagyra!
Imám szállj az égi partra.!

Elhiszem az égieknek,
minden úgy jó, ahogy meglett.
Szép volt, szép a déli fény,
s a lélek tiszta, hófehér.
De az ember, - nézzünk körbe,
mintha menne, menne össze.
Mintha szíve zsugorodna,
füstöt hányna, acsarkodva.

Égi gyöngyből fűzök szellőt,
friss barackot, puha kendőt.
forrásvizet, madárzenét.
gabonát és füvet, zsengét.

Égi gyöngyből fűznék néked.
Minden jót és minden szépet.
Ha útra kelnék, s hozzád mennék,
csakis, csakis gyöngyöt vinnék!

 

Fulltükör 3.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.