Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy fürdőszobára

2010.01.18

Egy fürdőszobára

1.    Ki magyarázza?

Ki magyarázza e széles áhítatot?

Mint aki beleszédült a sohanemlátottba,
s hogy állva maradjon, a valóra tapad,
s épp ébredése döbbenti a szépre:
hogy égre lökhetik tapintható falak,
úgy állok itt.
S ami volt tegnapelőtt: halmozott rendetlenség,
s ami lesz – egy hét még – üvegszemű szokás,
e percben szimbólummá növekszik,
átlényegül, és tart a varázs.

Csordul a víz, és évezredek szennyét
mossa le rólam: jobbágy dédapám
küszöbök elé görnyedt szenvedését,
a rárakódott megalázkodást,
jajgató szekták ferde imáit,
borzolt tudatok lopózó szavát,
ínség-átkozta estéken elsírt
reményeket, mindegy-igét, magányt.

Mert szentéllyé lett e párméteres helyiség,
hol áldozhatunk, mind újabb tisztulásnak,
míg beragyogja az ébredt felelősség:
a csempék szent egymásrautaltsága.
A gázláng forró, mint a bizalom,
s a kristály fény e gyónó ablakon
lassan országnyi alakot ölt.

A falakon, íme rend világít
s pacsirtatestű álmokat vigyáz
egy hajlékonyágú eső.


2.    Anyám

Ötvenkét évig várt fürdőszobára,
s most a fogható káprázat neki,
hogy megtisztulhat e házmesterlakásban,
a penész-verítéket elfeledheti.

Ha mondja is, oly távoli a szó
szívének, hogy valóra vált hite,
s a kádra teszi a régi lavórt,
hogy legyen miben megfürödnie.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.