Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És amikor...

2010.01.18

És amikor...

És amikor visszaszivárgott szívedbe a sírás, és szemed, mint addig kútfenéken lapuló érc, a száraz mélységből előtündökölt, akkorra tudtam: szívedhez szólhatok csak. És igen különös hangon szóltam.

Ne sírj! Majd elmegyek a
hegyek közé, és
úgy jövök vissza, mint valamelyik
nyári éjszakán a szél.
Kincses szél, aminek szinte testét
tapinthatod.
Ismered: van, hogy megbomolsz
ilyen széltől, és csak
keringesz az udvaron, mint
falba temetett csövekben a víz, és
teszel valamit, amitől
orrodban marad örökléted illata, hogy
keservesen keresd halálodig ennek az
illatnak a testét, mígnem
valamely keservedben, mikor már
úgy érzed, nem gyötörheted többé
emberi alakban szeretteidet, akkor
el kell köszönnöd, és vissza kell
térned hozzám: ettől újra emberi alakhoz
szél alakjában, hogy
keresselek, hogy megtaláljalak,
hogy elveszíthess, és keress keservesen,
és rám találhass, és elveszejthess,
mint az időtlen idő.
Úgy legyen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.