Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kísérletek vallomásra

2010.01.18

Kísérletek vallomásra

Mint kenyér és kés találkozása,
veder és víz találkozása a kútban.
Ahogy felhő és föld áhítja egymást: a felhő, hogy
megáldja értelmével a földet,
a föld:
hogy fűszálon, mérgen, virágon át, tízezer ettől táguló
póruson át visszalehelje, hogy
tömörödjön a köd, a pára, hogy
áldani áhítson a felhő, hogy
áldást áhítson a föld. Ó,

   sápadtan húzódik el tőled a fal, mert fél, hogy
testébe visszatér áramlása a hegynek, amelyből vétetett.
Felnyögnek a szekrények, az ajtók;
a képek kerete belesajdul,
hogy ujjaid ontják szüntelen, mi gyökereikkel múlttá múlott,
s már ágat bontani tehetetlenek.
Így boldog mégis egy szőnyeg akár:
ha léte lesz lépted által!
S a szekrények, ajtók? Mire volnának boldogok, hátha
életben, csillagig sudáran is, ha hasztalan?
Ha nem szeretnél, ki volna éjszakád, hogy a
te tested csillagai benne fölsisteregjenek?
S ha mondom: éjszakád vagyok én,
zúgó csillagaid nélkül mi által válnék ki a semmiből?

     Látom én, szobánk szegletében a salétrom: verítékünk verete.
Vergődő vénád éjszaka bőrödön átvilágít.
Jégfehér homlokodra, mint a rianás,
harsogva hasadnak a ráncok.
Nyűgös az ágy, elgyávulnak a rugók,
szüntelen forgásodra füstölni kezd a takaró;
de rád borul,
de ha fölkelsz, a vízcsap, a csempék
– hallod a csengést, a csobogást: életre kelted őket –
fölkeltik szívedet a kín ellen okos dobogásra,
ereid feszülését ernyesztik,
nyugtoddal nyugszanak és
hiába és

    hiába lányod testében a kerengő kór, hiába és
hogy nem maradt eladnivaló és hogy
nem maradt elhordanivaló és
hiába, hogy
hulló fejekkel álmodsz és a hírek – a hadihírek? –
a tárgyalások, a fekete krónikák, a drámai időjárásjelentések,
hiába!
A terhesség hónapjai fél liter tejjel, fél kiló kenyérrel,
krumplival, sóval, felszólítással, behajtással: mi változik?
Mit akarnak tetőled főnökök, szerződés-szövegezők,
mit akarnak öledért státuszt-mutogatók,
létminimum-megállapítók,
mit akarnak a részletügynökök, a szabadság díjbeszedői, ha
hiába úgyis? Ha hiába, hiába, hogy villamoskerekek sikolyognak a
torkodon, hogy a hold szeme-alján a virrasztás karikái, a
vekkerek összefolyó csengése, ha hiába, hogy a
csontod belebarnul a hajlongásba, hogy
szoknyádba eszi magát a szél,
tüdődbe eszi magát a por,
hajad kiáztatja az eső,
hogy fogaid fölégnek az örökös szorításban, hiszen
nem emészt el téged se fájdalom, se félelem, élet-halál téged
szeretni ítélt, mert

    mint a holt kő, a barlangba szakadt,
ha moszatok, csigák is lehaltak róla: míg
csöppre csöpp hull, növekszik virágnál virágabb virággá,
növekszik csontnál örökebb testté, kúttá, bokorrá, míg
csöppre csöpp hull kegyetlen:
emitt míg kutat kapar belé a víz, amott ernyőt növeszt, itt
csatornát horpaszt, ott hidat hajlít fölébe, míg
csöppre csöpp hull kegyetlen: kőre kő keményedik,
s ha alázatnak nem ád helyet, te élő, tebenned mit keresne?

   Hát barnuljon meg a bőröd, cserepesedjen:
szemed akkor úgy mélyül fekete parázzsá, hogy
sápadt eléggé nem lehet körötte semmi éjszaka, házba
vájjon vérig a világ,
akkor hát a dac lesz oly hevessé benned, hogy fegyver, se szó,
még szerelem se, rajta sarcot nem vehet, és
légyenek bár tebenned tévedések, akárha
tragédiák élén táncolók, tévedésid csillanása is
újféle fény a dolgokon:
észrevétlen tereit tettenérő –

    A fára indák tekerednek, hűvös izomkötegek,
meztelen ideg-ágak, érfürtök. Tilthatatlan akarattal
tekerednek.
Kötik a fát a földhöz.
Kötnek fát a fához.
Burjánzásukkal él a fa, burjánzásuk a fától serken.
Fölfelé szabadul a fa,
ágait ég felé kényszeríti: hajolni nem engedik az indák;
testükből fonnak pajzsot körébe férgek, fejsze elől,
ékes-alattomos madarak elől,
hajszolják ágait a magasság szíve felé, gyökereit a föld
agyáig,
noha részt kérnek nedveiből, kérge erényeivel magukat fölruházzák,
megszűnnek gyámolító sugarat, kiütköző virágot veszejtenek olykor.
Ellenük, általuk, értük dacol önmaga holtával a fa;
miattuk, velük együtt dacol erdők holtával a fa,
tette köré csavart lobogó az indák akarata.
Példa.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.