Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lapok naptáramból

2009.11.14

Lapok naptáramból

Errefelé,
kétségbeesett fűcsomók, vak udvarok mindenről vallanak,
mindenről vallanak talpalatnyi kertek,
egy perccel előbb merhető leves, sűrűbben villanó villa,
vall egy kilóval több hús, frissebb kenyér, óvottabb kabát.

Ha hallgat is, hallat magáról, ki itt él. Látod tenyere történéseit.

Róla vall a friss hóban lábnyoma,
az idénre szűkebbé kopott sarok süppedése.
Látod karácsony táján az alacsonyabb fenyőt, kevésbé cifra cukrot,
s tudod: a legkisebb is már iskolás.
Róla vallanak mártír-testű fák, ahogy
várják az idők dörrenését a tűzfalak tövében.
Hallgatag hold lóg fölötte, mint régi szentkép a szobafalon.
Szól, énekel, kiált fűrészek, csavarok, összecsattanö korsók nyelvén,
sóhajt, vall, könyörög, támad nyikorgó ajtók nyelvén,
újságpapír-tömítések nyelvén,
egyre gazdagabb szatyrok, mind viszeresebb lábak,
szárnyasabb, édes konyhák, egyre szűkülő gyomrok,
mint lazább nappalok, szorongóbb álmok nyelvén.

Ezen a nyelven, anyanyelvemen, talán értenénk egymást.
Ezen a nyelven, ha szólnék.
Ezen a nyelven visszaköszönne az egészség.

Idegen lejtésű lépteimet, ha elnyeli a hó, kit vádolhatok?
Különös kisülések sisteregnek idegeimben.
Vörös bácsi öreg, szomorú lova, ami húzta a kocsit vézna
butorainkkal, már
réges-rég Chagall képein át les szobámba.
Ajándékkal kívántam visszatérni s a sárkány hét fejével,
s hét torka lángjánál mégis még melegszem.

Naptáramról a lapok: leperegnek a szirmok a hetes virágról.
Évszakok tűnnek egymásba ily észrevétlen.
Napjaimat óracsengés tagolja - hova hallik?
Éveimet a számlák, befizetések - de mennyi, hová, miért?
Füstje gomolyog a szerelemnek - parazsa az anyanyelv hamujában!
Anyám, anyám, anyám, idegenné lett ujjaimnak a só, amivel föl kell
szórni a járdát,
ízetlen, ízetlen ma minden falat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.