Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pass Lajos: Első reqviem 3.

2009.11.14

3.

De ki hiszi el nekünk ezt, ha
ez volna a harcunk,
de a harcunk ehelyett:
harc e harcért,
harc lehetőségéért ennek a harcnak,
ha, akik előttünk jártak,
nem hiszik győzelmüket,
nem hiszik, hogy
gondolataink, vágyaink, ke9ünk minden hajnali mozdulata,
szemünk hunyása este,
minden egymásról szóló szavunk

más lehet már,

ki hiszi el nekünk ezt, ha
elhinni nem akarja, nem meri, ha
úgy éltek tovább:
elfeledkezve harcaikról,
talán undorból, talán menekülésből, vagy
honnan is tudnánk, miért, talán
csalódásból, de hát
élesztettek, tápláltak, neveltek minket,
olyan felnőttséget teremtve nekünk, hogy
ez lett a békénk:

ez a félelem,
elbizonytalanodás,
ellentmondó hírek, hallomások,
évente másképp fogalmazott veszélyek,
mesék gyerekkorunk meséi ellen,
fölvonulások gyerékkorunk felvonulásai ellen,
tapasztalataik önnön tapasztalataik ellen, míg
észre kellett vennünk, hogy
kevés, amihez kezdhetünk, hogy
nem tudunk szembeszállni senkivel, holott
élünk!

Élünk:
tagadnunk kellene,
tagadnunk, hogy teremthessünk, hogy
éljünk,
hogy éljetek ti,
te,
kiskölyök, te,
elvetélt élet, megfulladt, vérré alvadt valóság, te,
te tartasz haláloddal is életben:
harcban minket,
mert nem tehetünk mást,
mert egyetlen válaszunk lehet:
élni,
harcolni:
teremteni

ellenükre,

ellenükre másképp,
igazabban,
csalódások között is
hősen,
föl nem adva,
föl nem adva az életet,
hogy jusson valami nektek is még.
Egyetlen áldozat lesz az életünk:
egyetlen felelősség

önmagunkért.

Ó, ez lesz az életünk.
Ezt siratjuk, ezt ünnepeljük tebenned, kiskölyök.
Halálod: fájdalmunk; veszte megvalósuló szép lehetőségeinknek,
fogható, drága bizonyítéka e harcnak: e szerelemnek,
halálod: ébresztő, figyelmeztető, te vagy fölnevelőnk, a felelősségre szító.
Maradj meg szánk szegletén szomorú csíknak,
örökké rezgő csillagnak pilláink között, kiskölyök,
megalvadt véres verítéknek tenyerem vonalain!
Indulj utadra pillantásainkban, és
tapasztald ki megannyi mesterséged szép formált
tapintásainkban!

Élünk. Egy korty vízzel, törésnyi kenyérrel emlékezünk rád.
Korty vízzel, törésnyi kenyérrel többet veszünk mi
magunkhoz eztán:
a te részed is.
Húsosabbak lesznek sejtjeink, izmosabbak lesznek testvéreid,
kiskölyök.
Fölneveltél te minket, koravén kölyköket okos felnőttségre,
megajándékoztad te majdani húgaidat szeretettel:
a tenéked szánttal is.
Nyíló homlokunkon maradj meg simuló fénynek,
örökké rezgő csillagnak pilláink között, kiskölyök!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.