Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vágyak és játékok

2009.11.14

Vágyak és játékok

Jó lenne azt mondani, hogy mosatlan ingben is szellős a kedvem.
Jó lenne, hogy vacsorázatlan is jó csavarogni a hűvös
lámpák alatt, tréfából belerúgni a földbe,
hogy nevetek ezen az egészen, mert úgyis az én szívem döng a delekben.

Ezek a gyerekek gitárral nem véletlenül verődtek össze a téren.
Beállok bámulni őket, pedig nem tudom, melyikünk a közönség.
Kell valami ritmus, ha már a fegyverek elhallgattak, de a
téglák se verődnek közösen tenyerünkbe.

Hátba kellene ütni az első idegent, aztán hebegni-habogni,
hogy hátulról mintha...
Törnek a gallyak, talán íjat hajlíthatnék belőlük,
mint a filmeken. Egyenként jönnek a nők, hát persze, mindegyik enyém.
Mint a filmeken.

Jó lenne azt mondani, hogy unalomból vettem fűszálat a számba.
Jó lenne azt mondani, hogy dacból nem mosom le a képem.
Jó lenne azt mondani, hogy fütyülök a fűtött szobákra.

Merthogy a tengert is én köptem.
Merthogy így tetszik nekem. Hogy vállon veregethessenek: így jó,
és a szakadt cipő, ez az ifjonc hányavetiség, no de bajban mégis támasz...

Jó lenne azt mondani, hogy így tetszik nekem, hogy
szabadon legszebb a zápor, porban őszinte az ölelés, kenyérhéj:
kölyökös koplalás kell.
Most csak rágyújtani szeretnék.

Kórházak, fizetések löknek előre. Látod-e: pirulnak az ágak,
puha, gyönyörű avart hordok az öledbe, csupa lila, lehullott levelet,
levélhullát? Ez nem a háború szaga, csak az égő gaz szűköl a kertek alól.

Kihez is beszélek?
Zsebre dugom a kezem, talán így jobb, mint ha lekötözném.
Játszanak, összeverődnek, verik a hangszert a fiúk, verekednek.
Verik otthon apáik az asztalt, asszonyt, kártyát. Ütemeznek az órák, verődnek tenyerek, vagonok, vergődnek drótok, huzalok, húrok, kell valami
ritmus, ha már a fegyverek elhallgattak, de a téglák se verődnek
közösen tenyerünkbe, hát összeverődnek a fiúk, beütött
kirakatok hasadéka a hajnal, reped a lányok blúza, már csak egy percig
fölizzon a bőrük, csak egy percig izzon, amit tesznek.

Törnek a gallyak. Talán íjat hajlíthatnék belőlük.
Mint a filmeken. Egyenként jönnek a nők, hát persze: mindegyik enyém.
Mint a filmeken.

A tűz nyitját keresem csak, amitől
forró lett lábam alatt a talaj.

Jó lenne azt mondani, hogy virtusból vetem meg a vonatot, veszem
nyakamba a lábam.
Jó lenne az mondani, hogy én köptem le a képem, hogy mutassam
hovatartozásom.
Jó lenne azt mondani, hogy nem is akarok tartozni sehová, és hogy
én hívom magányom.
Jó lenne azt mondani, hogy e pincében érzem igazán otthon magam,
itt le sem zuhanhatok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.